Bárány föláldozása (gör. thüszia tou amnou): a bizánci szertartásban a →proszkomidia része (→Aranyszájú Szent János liturgiája). - Az →ikonosztáz mögött, zárt ajtók mellett az előkészületi asztalon történik. A pap 5 →proszforát helyez a paténára, majd kézbe veszi az elsőt, s a keresztből és Krisztus monogramból álló pecsét fölött a szt lándzsával 3x keresztet ír. Ezáltal lesz báránnyá (s majd a konszekráció után Krisztus Testévé) a megjelölt négyszögletes kenyérrész, melyet a pap az Iz 53,7-8 imádsága közben a lándzsával kivág a kenyérből, a paténára helyezi, s a Jn 19,34-35 imádsága közben jobbról a lándzsával megszúrja. Ezután vegyíti a kehelyben a vizet és a bort. - A többi proszforából a köv. rendben vágja ki a konszekrálandó háromszögletes darabkákat: a Zsolt 45,10 szavai közben egy nagyobb darabot az Istenszülőnek készít, s leteszi a Bárány mellé. A 3. proszforából 9 részt hármas sorokba rendez a köv. sztek számára: 1. rész: Ker. János, 2. rész: Mózes, Áron, Illés, Elizeus, Dávid, Jessze, a három ifjú, Dániel és az össz. próféta; 3. rész: Péter, Pál és a többi ap.; 4. rész: Nagy Szt Vazul, Nazianszi Szt Gergely, Aranyszájú Szt János, Atanáz, Cirill, Miklós és a nemzeti sztek; 5. rész: vt-k: István diákonus, Demeter, György, Teodor, Tekla, Borbála, Küriak, Eufémia, Paraszkéve, Katalin; 6. rész: szt atyák: Antal, Eutümiosz, Szabbasz, Onufriosz, Áthoszi Atanáz és a nemzeti sztek; 7. rész: Kozma és Damján, Kürosz és János, Panteleemon és Hermolaosz, s a többi ingyenes orvos; 8. rész: Szt Joachim és Anna, a tp. patrónusa a napi szt, Cirill és Metód; 9. rész: Nagy Szt Vazul és Aranyszájú Szt János. A 4. proszforából vágja ki a pap a hierarchia, az ország, a nép, s az élők részeit; az 5-ikből a megholtakét. Utolsóként a 4-ikből veszi a pap a maga részét. - A ~ nagyon szemléletesen fejezi ki a látható és láthatatlan egyh. találkozását Krisztus áldozatában. Az ikonosztáz zárt ajtói s a közben hangzó imádságok és énekek az áldozat misztérium voltát jelzik. **

Onasch 1980:330.